Chapter 1

  A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek. 

  Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek. 

  Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz. 

  Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 

  Szeretett [barátom,] híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel, 

  A kik bizonyságot tettek a te szeretetedrõl a gyülekezet elõtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra. 

  Mert az õ nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól; 

  Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban. 

  Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsõséget kíván közöttük, nem fogad el minket. 

  Ezért, ha odamegyek, felemlítem az õ dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sõt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. 

  Szeretett [barátom,] ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentõl van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent. 

  Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 

  Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked: 

  Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtõl szembe beszélhetünk. 

  Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.