| Chapter 1 |
1 | Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, |
2 | A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: |
3 | Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, |
4 | Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. |
5 | Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. |
6 | És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. |
7 | És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának. |
8 | Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt, |
9 | A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. |
10 | És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; |
11 | Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl. |
12 | És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt. |
13 | Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak. |
14 | És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén; |
15 | Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva. |
16 | És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz. |
17 | És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. |
18 | És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs. |
19 | És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. |
20 | És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben. |
21 | A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. |
22 | És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt. |
23 | És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza. |
24 | E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván: |
25 | Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. |
26 | A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret, |
27 | Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária. |
28 | És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. |
29 | Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?! |
30 | És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. |
31 | És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK. |
32 | Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét; |
33 | És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen! |
34 | Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? |
35 | És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. |
36 | És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak: |
37 | Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. |
38 | Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal. |
39 | Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; |
40 | És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. |
41 | És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; |
42 | És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. |
43 | És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? |
44 | Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. |
45 | És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. |
46 | Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, |
47 | És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. |
48 | Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. |
49 | Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve! |
50 | És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik. |
51 | Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat. |
52 | Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. |
53 | Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. |
54 | Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról. |
55 | (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké! |
56 | Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére. |
57 | Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat. |
58 | És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele. |
59 | És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni. |
60 | És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. |
61 | És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék. |
62 | És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni? |
63 | Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. |
64 | És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. |
65 | És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. |
66 | És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele. |
67 | És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: |
68 | Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét, |
69 | És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában, |
70 | A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak, |
71 | Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek; |
72 | Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl, |
73 | Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk, |
74 | Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki. |
75 | Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban. |
76 | Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed; |
77 | És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában. |
78 | A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, |
79 | Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! |
80 | A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek. |