Chapter 14

  Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, 

  És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk. 

  Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért. 

  Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned. 

  De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt. 

  Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek; 

  Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. 

  A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét. 

  És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. 

  És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. 

  És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának. 

  És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. 

  És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból. 

  És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá. 

  Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. 

  Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. 

  Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. 

  Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. 

  És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 

  És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. 

  A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 

  És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot. 

  És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. 

  A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. 

  Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. 

  És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. 

  De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! 

  Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. 

  Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. 

  De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! 

  Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél? 

  És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. 

  A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! 

  És általkelvén, eljutának Genezáret földére. 

  És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; 

  És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.