| Chapter 2 |
1 | Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. |
2 | És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel [e] látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. |
3 | Mert e látomás bizonyos időre [szól,] de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el! |
4 | Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. |
5 | És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ő, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet. |
6 | Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyűjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát! |
7 | Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik. |
8 | Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erőszaktételért. |
9 | Jaj annak, a ki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől. |
10 | Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bűnössé tetted lelkedet. |
11 | Mert a kő [is ellened] kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki. |
12 | Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal. |
13 | Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? |
14 | Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert. |
15 | Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket! |
16 | Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja] [el] dicsőségedet. |
17 | Bizony, a libanoni erőszakoskodás [gyászba] borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté őket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért. |
18 | Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? |
19 | Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! |
20 | Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld! |