| Chapter 10 |
1 | Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek, |
2 | Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. |
3 | S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket? |
4 | Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. |
5 | Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom! |
6 | Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát. |
7 | De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket. |
8 | Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é? |
9 | Nem úgy [megvettem-é] Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust? |
10 | Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának, |
11 | Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel? |
12 | Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. |
13 | Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem [ezt] és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem [sok] népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a [magasan] ülőket; |
14 | És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily [könnyen] elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! |
15 | Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné [azt, a mi] nem fa! |
16 | Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése; |
17 | És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon; |
18 | Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó; |
19 | Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja! |
20 | És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; |
21 | A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. |
22 | Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, [csak] maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! |
23 | Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön. |
24 | Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! [bár] botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron; |
25 | Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre lészen! |
26 | És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron. |
27 | És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta. |
28 | Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait; |
29 | Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak [városa] elfut. |
30 | Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, [és] szegény Anathóth! |
31 | Madména megindul, Gébim lakosai mentik [övéiket;] |
32 | Még Nóbba [megyen] ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen! |
33 | De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő [hatalom]mal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak; |
34 | Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által. |