Chapter 8

  Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát? 

  A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. 

  A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. 

  Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!] 

  Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. 

  Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. 

  Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. 

  Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. 

  Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. 

  Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. 

  Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek. 

  Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. 

  Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm. 

  Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ. 

  Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. 

  Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. 

  Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. 

  Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. 

  Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. 

  Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. 

  Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. 

  Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen. 

  Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva. 

  Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. 

  Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem. 

  Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét. 

  Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; 

  Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai; 

  Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: 

  Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben. 

  Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban. 

  És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. 

  Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! 

  Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén. 

  Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. 

  De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!