| Chapter 57 |
1 | Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. |
2 | Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. |
3 | A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem. |
4 | Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. |
5 | Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. |
6 | Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! |
7 | Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. |
8 | Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! |
9 | Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! |
10 | Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. |
11 | Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. |
12 | Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! |