| Chapter 41 |
1 | Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? |
2 | Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? |
3 | Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? |
4 | Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? |
5 | Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? |
6 | Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? |
7 | Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? |
8 | Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. |
9 | Ímé, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt! |
10 | Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? |
11 | Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! |
12 | Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. |
13 | Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? |
14 | Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!] |
15 | Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel. |
16 | Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. |
17 | Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. |
18 | Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. |
19 | A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki. |
20 | Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. |
21 | Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. |
22 | Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. |
23 | Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. |
24 | Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. |
25 | Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. |
26 | Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz. |
27 | Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. |
28 | A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. |
29 | Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. |
30 | Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. |
31 | Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. |
32 | Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megőszült. |
33 | Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. |
34 | Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett. |