Chapter 15

  Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: 

  Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? 

  Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít. 

  Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is! 

  Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. 

  A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. 

  Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? 

  Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? 

  Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? 

  Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál. 

  Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled? 

  Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? 

  Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? 

  Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? 

  Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében: 

  Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! 

  Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; 

  A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; 

  A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. 

  Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma. 

  A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító! 

  Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve. 

  Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 

  Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király. 

  Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen; 

  [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. 

  Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; 

  És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak: 

  Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. 

  Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el. 

  Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. 

  Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik. 

  Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát. 

  Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat. 

  Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.