Chapter 22

  És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: 

  Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze. 

  És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni. 

  Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre. 

  De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 

  A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket. 

  Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 

  Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 

  Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe. 

  És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel. 

  Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája. 

  És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata. 

  Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 

  Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. 

  Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe. 

  És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. 

  Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 

  Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? 

  Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. 

  És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? 

  Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. 

  És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének. 

  Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt, 

  Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. 

  Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; 

  Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 

  Legutoljára pedig az asszony is meghala. 

  A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. 

  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 

  Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 

  A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 

  Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene. 

  És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán. 

  A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének; 

  És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván: 

  Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 

  Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. 

  Ez az elsõ és nagy parancsolat. 

  A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 

  E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. 

  Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus, 

  Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. 

  Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: 

  Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 

  Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia? 

  És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.