Chapter 32

  Az a szó, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendõ a Nabukodonozor tizennyolczadik esztendeje. 

  És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcznek pitvarában, a mely a Júda királyának házában vala. 

  Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be õt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az Úr: Ímé, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt? 

  És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a Káldeusok kezébõl, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit. 

  És Babilonba viszi Sedékiást és ott lesz mindaddig, míg meg nem látogatom õt, azt mondja az Úr, hogyha hadakoztok a Káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok. 

  És monda Jeremiás: Szólott az Úr nékem, ezt mondván: 

  Ímé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezõmet, a mely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed. 

  Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezõmet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az Úr szava ez. 

  Azért megvevém Hanameéltõl, az én nagybátyámnak fiától a mezõt, a mely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust. 

  És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen. 

  Ezután kezembe vevém a vétel felõl való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges [levelet ]is. 

  És a vétel felõl való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, a ki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám [fiá]nak szemei elõtt, és a tanúk szemei elõtt, a kik be valának írva a vétel felõl való levélbe, mindama júdaiak szemei elõtt, a kik ülnek vala a tömlöcz pitvarában. 

  És parancsolék Báruknak azok szemei elõtt, mondván: 

  Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak. 

  Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezõket és szõlõket fognak venni e földön. 

  És könyörgék az Úrnak, miután odaadám a vétel felõl való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván: 

  Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen elõtted! 

  A ki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és a ki az atyák bûnéért az õ fiaik keblében fizetsz meg õ utánok, te nagy Isten, te hatalmas, a kinek neve Seregek Ura! 

  Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetû, a kinek szemei jól látják az ember[ek] fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az õ útai szerint, és az õ cselekedeteinek gyümölcse szerint; 

  A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptom földén [és] mind e napiglan mind Izráel [föld]én, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, a mint [ez] mai nap [is megvan.] 

  És kihoztad a te népedet, az Izráelt Égyiptom földébõl jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegtetéssel. 

  És nékik adtad e földet, a mely felõl megesküdtél az õ atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet. 

  És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra, és nem jártak a te törvényeidben, a miket parancsoltál nékik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájok borítottad. 

  Ímé, a sánczok a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a Káldeusok kezébe, a kik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És a mit szólottál, meglett, ímé látod is. 

  És mégis azt mondottad, Uram Isten, nékem: Végy magadnak mezõt pénzen, és legyenek tanúid felõle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik. 

  És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván: 

  Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van- é valami lehetetlen nékem? 

  Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt. 

  És bemennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost, és e várost felgyújtják tûzzel és felégetik azt, és a házakat is, a melyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek. 

  Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim elõtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az õ kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr. 

  Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elõl. 

  Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bûnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, õk magok, az õ királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai. 

  És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam õket jó reggel, és noha tanítottam õket, nem voltak készek az intés befogadására. 

  Sõt az õ útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemrõl neveztetik, hogy megfertõztessék azt. 

  És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék. 

  És most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, a mely felõl ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt: 

  Ímé én összegyûjtöm õket mindama földekrõl, a melyekre kiûztem õket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom õket e helyre, és lakni hagyom õket bátorságban. 

  És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek. 

  És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az õ fiaiknak õ utánok. 

  És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tõlök és a velök való jótéteménytõl, és az én félelmemet adom az õ szívökbe, hogy el ne távozzanak tõlem. 

  És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom õket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel. 

  Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én õ felõlök mondok. 

  És vesznek [még] mezõt e földön, a mely felõl ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, [és] odaadatik a Káldeusok kezébe. 

  Pénzen vesznek mezõket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az õ foglyaikat, azt mondja az Úr.