Chapter 1

  Énekek éneke, mely Salamoné. 

  Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; &mert a te szerelmeid jobbak a bornál. 

  A te drága kenetid jók illatozásra; &a te neved kiöntött drága kenet; &azért szeretnek téged a leányok. 

  Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! &Bevitt engem a király az õ ágyasházába; &örvendezünk és vígadunk te benned, &elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, &méltán szeretnek téged. 

  Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; &mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei. 

  Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; &az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, &a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - &a magam szõlõjét nem õriztem. 

  Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, &hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; &mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? 

  Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! &jõjj ki a nyájnak nyomdokain, &és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. 

  A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 

  Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, &a te nyakad a gyöngysorokban. 

  Arany lánczokat csinálunk néked, &ezüstbõl csinált gyöngyökkel. 

  Mikor a király az õ asztalánál ül, &nárdusnak jóillatja származik én tõlem. 

  [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, &mely az én kebeleim között hál. 

  [Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, &[olyan] nékem az én szerelmesem. 

  Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, &a te szemeid [olyanok, mint] a galambok. 

  Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, &és a mi nyoszolyánk zöldellõ. 

  A mi házainknak gerendái czédrusfák, &és a mi mennyezetünk cziprusfa.