Chapter 27

  Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.] 

  Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. 

  Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél. 

  A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt? 

  Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. 

  Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja. 

  A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes. 

  Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl. 

  [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.] 

  A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. 

  Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. 

  Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. 

  Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. 

  A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. 

  A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. 

  Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik. 

  [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját. 

  [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik. 

  Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat. 

  [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. 

  [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint. 

  Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága. 

  Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. 

  Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é? 

  [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek: 

  Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául, 

  És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.