| Chapter 63 |
1 | Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. |
2 | Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; |
3 | Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. |
4 | Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. |
5 | Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. |
6 | Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! |
7 | Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; |
8 | Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. |
9 | Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. |
10 | Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. |
11 | Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. |
12 | A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. |