Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. 

  Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. 

  Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; 

  Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt; 

  Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró. 

  Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 

  Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. 

  Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét. 

  És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. 

  És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején. 

  Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. 

  Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit. 

  Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. 

  Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; 

  Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. 

  Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. 

  Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 

  Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl. 

  Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. 

  Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! 

  Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.